Pugris Tamás az Aranysakál-körön

2022. februárjában tett látogatást Úfó Instant körünkön Pugris Tamás, aki az alábbi beszámolót készítette:
“Szegediként a Csepeli- és a Pesti-sík határterülete eddig csak az M5-ös mellett üzemelő Inárcsi-pihenőben való kávézást jelentette, az UFÓ SE által működtetett, 35 km-es túra ezt egyértelműen felülírta. Bár a kör felül a mindenféle magukat állatnévvel illető instantok tömött vonatára, van saját egyénisége, az – egyébként remekül futható- sík terep ellenére sem unalmas az útvonal, érződik, hogy nem térképről összekattintgatott, hanem lelkes szervezők munkája.”

Köszönjük szépen a teljesítést!

Az aranysakál kör

2021 szeptemberében vágtam neki az UFÓ 22 km-es gólyás körnek, amit nagyon élveztem, gyönyörű útvonalnak találtam és a túrajelzésekkel, illletve a Geogo-s rendszerrel is teljes mértékben elégedett voltam. Egyértelműen, követhetően vezetett végig. Akkor döntöttem el, hogy a közeljövőben teljesítem az aranysakál kört is, ami 35 km-es kihívást jelent. Azt tudni lehet rólam, hogy bár kirándulni, a természetben barangolni mindig is szerettem, nagy túrázó múlttal nem rendelkezem, kifejezetten tapasztalatlannak mondanám magam ezen a területen. Az idei őszi szünet kiváló alkalomnak bizonyult arra, hogy a kitűzött célomat megvalósítsam. Ahogy az ismerőseimnek meséltem a terveimről, egyszer csak lelkes társam is akadt a túrára, mégpedig a  12 éves Sára személyében, aki fantasztikus kitartással menetelt végig álllomástól állomásig, majd egészen a célig.

Kora reggeli órában indultunk, a pincesort még zúzmara borította, csodálatos volt ezen a szakaszon megélni a napfelkeltét. Több őzzel is találkoztunk, akik nagyokat szökkenve futottak át a mezőkön. Személyes kedvenc szakaszom következett eztán, a pincéktől eljutni a bodzáson át a vasúti átjáróig. A túraútvonal 6. km-nél válik ketté a gólyás-, illetve az aranysakál kör. Elvéteni biztosan nem fogjátok az irányt, egyértelmű táblák jelzik, kinek merre kell haladni. Innentől már nem csak Sárának, nekem is újdonságok sokasága következett.

Egy hosszú erdős szakasz következett, ez volt Sára kedvence, amin nem is csodálkozok. Az erdő sok helyen már őszi arcát öltötte magára és az autóutaktól távol élvezhettük az erdő csöndjét, amit csak a madarak éneke, vagy a lágy szellő miatti egyhe levél morajlás tört meg. Bátorítok mindenkit arra, hogy bátran, akár egyedül is vágjon neki ennek a túrának, mert egy ilyen szakaszon biztos, hogy a teljes lelki nyugalmat és békét fogja megtapasztalni. Utánozhatatlan „flow” élmény lesz. 🙂 Emellett társsal menni azért fantasztikus, mert ez aztán az igazi minőségi idő valakivel! Hosszú órákon és kilómétereken keresztül beszélgetve biztos, hogy erősebb kapoccsal tértek haza, mint ahogy nekivágtatok az útnak. Még első randinak se rossz…hajrá fiúk! 🙂 Viccet félretéve, mi Sárával nagyon sokat beszélgettünk a nem túl nagy múltunkról, a jelenünkről és jövőbeli vágyainkról, miközben a növényvilág is tárt elénk érdekességeket bőségesen. 

Az erdős utakat elhagyva a Pótharaszti út vezetett be bennünket Inrácsra, ahol már örültünk néhány mosolygó kerékpárosnak és ház elejét gereblyéző embernek. Sára Kárpátalja szülötte, én erdélyi gyökerekkel rendelkezem, a túra során pedig egy-egy illat vagy látvány határon túli helyekre repített bennünket. Néhány parasztház, a fekete föld látványa, az éppen betakarított burgonya Sárában otthoni, gyerekkori emlékeket idézett elő, amit én örömmel hallgattam, a Bivalyos dűlő mellett elhaladva pedig én éreztem magam a felsőtöki padon ülve, nagymamámmal, várva haza a csordát. Jó volt ez a kis időutazás.

A bivalyos dűlő után következő célunk a Selyem-rét volt. Ezen a szakaszon már kellően el voltunk fáradva és bár ismét nagyon szép fák alkotta alagutak alatt és minden színben pompázó erdők mellett haladtunk el, már nagyon kellett bíztatnunk egymást. A Selyem-rétre érve, lábainkat már egyre kevésbé érezve kihasználtunk a nagy fészek hinta adta pihentető lehetőséget. Az újraindulás igen nagy kihívást jelentett…de! Felkerekedtünk a boldog célbaérés reményében.

Ott, akkor kicsit megszenvedtük az utolsó kilómétereket és végül a szintidőt sem sikerült teljesítenünk ( 6 perccel csúsztunk le), de nagyon meghatározó élmény marad ez mindkettőnk számára. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó UFÓ instant köröm és szeretettel ajánlom mindenkinek mindhárom útvonalat, akár kezdő, akár már tapasztalt túrázó. Kiválóan kijelölt, kialakított útvonalon töltődhedtek lelkileg és fáradhattok el testileg.

Emese

Gólyás kör élménybeszámoló

Sziasztok!

Szombaton ide a Gólyás körre voltunk hivatalosak 🏃‍♀️🏃‍♂️amit az UB-n igértünk meg Fentor Csabának!
Ami eredetileg 21,6 km , nekünk 23,7 km lett 😂naná, hogy eltévedtünk2x is!🙈
Nekünk “hegyi”embereknek kuriózum volt terepet síkon futni! 😁A táj gyönyörű volt,🌳🍁🍂 a terep változatos, egy percig sem unatkoztunk, 🤘ugyanis volt minden, ami szem-szájnak ingere! 👌A könnyen futható földút, borra áhitozva 🍷szép kis pincesor,a romis erdei út,a színes fákkal 🌳 övezett mező, térdig erő susnyás,műút, vasúti pálya átjárója, organikus sorompó (lásd a képet) 🐂, Ufó(világító)szemű buksi, 🤭 gyönyörű virágos rét 🌸műemlék templom ⛪ és még sorolhatnám… nagyon kellemessé tette az “utazást”!

Na és a célban az irtójó cukràszdában lévő fini sütikkel egyszerű volt a szénhidrát visszapótlás!👌🍰

Köszi Csabi az élményt, 🙏 sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni!😢

Imádtam itt futni! ❤️

Nem is hiányoztak a hegyek! 🤭😁
Katona Beáta

End of content

No more pages to load